Az előválasztás eredetileg a 2014-től elvett 1. fordulót lett volna hivatott pótolni - mint a jelenlegi egyetlen forduló előtti “nulladik” forduló.
-
a baloldal széttagoltságának oka leginkább az MSZP-vel, mint "gyüjtőpárttal" való elégedetlenség - emiatt jött létre több új, "kritikus" formáció - ezért aztán különösen hiteltelen, amikor a “kritikus” összefog a “kritizálttal” - anélkül persze, hogy az a kritika hatására eléggé javulna...
(ez a logikai bukfenc ugyanígy eredménytelenné tette a hajdani - és egyszeri! - MIÉP-Jobbik “technikai összefogást” is 2006-ban) - 2013-ban a pártokkal elégedetlen baloldali választói tömegek a Milla és a Szoli(daritás) keretében mozgolódtak, ám Bajnai október 23-ai beszéde alaposan lehűtötte a reményeiket, hogy az MSZP helyett volna szerepük, nem pedig csupán mellette (sőt vele "összefogva"!)
Reménykedő baloldaliak, csalódott jobboldaliak, politikailag elárvult szabadelvűek és hatni akaró zöldek összefogását kell megteremtenünk. És azokét is, akik nem tudnak, vagy nem akarnak maguknak pártot választani.
Ebben a szövetségben szükség lesz demokratikus pártokra és politikusokra, mert tisztában vagyunk azzal, hogy ezt a rezsimet csak politikai eszközökkel lehet leváltani
Jómagam elmentem a Republikon Intézet több, ezt a témát átbeszélő rendezvényére is, melyeken a pártok képviselői is megszólaltak. Ezekből az jött le nekem, hogy szerintük - és számukra! - az előválasztásnak több a hátránya, mint az előnye, így (akármennyire is szeretnének valami "csodafegyverrel" kirukkolni) mégsem fognak ebbe belevágni.
| Előnyei (a pártok számára) | Hátrányai (szintén nekik) |
|
|
Az eddigieket összegezve:
- a régi/új választási szisztéma alaptétele, hogy az egyéni körzetekben (EVK) csak egy kihívónak lehet esélye a győzelemre
-
2014. megmutatta, hogy ezt az egy-egy jelöltet egy teljes “összefogás” sem képes kiállítani - szimpla háttéralkuk útján... (-mivel azzal ugye nem jár automatikusan együtt a választók tényleges “átszavazási hajlandósága”!)
-
egy előválasztáson a “többségi szavazás” alkalmazása csupán az “erősebb kutyának” kedvezne - ám nem hozná helyzetbe a kisebb pártokat, pláne nem független, civil indulókat!
-
további komoly akadálya az ellenzéki győzelemnek a hiteltelen pártokból való kiábrándultság - amely pártok/politikusaik azután az egész összefogást is képesek hitelteleníteni a részvételükkel. Ez a fő oka annak, hogy az “összefogás” mégsem rendelkezik kellő számú szavazattal - a jelentős mértékű kormányváltó hangulat ellenére! (- a civilek viszont jóval kevésbé szervezettek, mint a pártok)
- az előválasztást a civileknek maguknak kell megszervezniük, hogy sikeresen kiválaszthassák maguknak azt a valóban esélyes EGY közös jelöltet.
-
egy sikeres előválasztásnak 3 fontos tényezője van:
-
- a szavazók (bárki lehessen, minél többen, annál hitelesebb!)
-
- a jelöltek személye / és programjuk (bárki megméretkezhessen!)
-
- a módszer (Condorcet-Schulze rendszerű preferenciális e-voks legyen!)
-
-
minden jelölt hozza (regisztráltatja) a saját szavazóit - minden szavazó keresztbe minősít minden jelöltet... (tetszési sorrendbe, nyilván a sajátját első helyre, de közvetlenül utána azokat, amelyekre még hajlandó átszavazni) - a szoftver a megfelelő algoritmussal összegezve kiválasztja közülük a “legkevésbé elutasított” jelöltet, akire tehát élesben a legtöbben fognak szavazni
-
a szavazás többször is megismételhető, közben a kevésbé esélyesnek bizonyult jelöltek visszaléphetnek (DE az "ő szavazóik" továbbra is minősíthetik a versenyben maradt jelölteket!), akár újabbak is jöhetnek - a választók eközben megismerik egymás választását is, ezáltal a majdani éles választásunk nem lesz “zsákbamacska”!
-
Külön szavazási kérdés szólhat a második (a listás!) szavazatunk esélyeseiről (itt már több “nyertes” is lehet - amely pártok az eredmény szerint önállóan is átléphetik majd az 5%-os küszöböt! - ez is átalakulhat, és rögzülhet - több fordulón keresztül lecsengő hullámzással)
- minél több független, civil jelölt bejutását az új parlamentbe!
Ezzel tudnánk ugyanis megvalósítani a “civil kontroll”-t a következő - bármilyen színű! - kormány fölött, egyben a hatalommegosztás “elvének” gyakorlati megvalósítását is, ahol a kormányt a relatív (tehát egymáshoz képesti!) többségű pártok adják, a törvényhozás abszolút (tehát a döntésekhez szükséges!) többsége viszont csak ezen (elkötelezett!) civil képviselők esetenkénti meggyőzésével érhető el a számukra! - továbbá listán minél több "új" kispárt (de már 1-2 is nagy szó lenne!*;) bejutását azáltal, hogy a választóik láthatják a konkrét (több forduló során "beérett"!) előválasztási szereplésükből, hogy biztosan nem fog "elveszni" a rájuk adott szavazatuk! Na és persze ennyivel is kevesebb régi pártképviselőt, mivel egy 5% fölötti eredmény helyből 4-5 mandátumot ad... (2014, LMP: 5,34% -> 5 hely)
Erre én azt mondom:
“Tessenek jól kormányozni, és akkor (jól) kormányozható lesz az ország!"
Írok még egy gyakorlati példát az átszavazásról...
2014-ben EVK-t 14.798 és 28.327 szélső érték közötti szavazatszámmal nyertek (a 2. helyezett ebben a két körzetben 14.560 és 16.290 voksot kapott).
Legyen a példában szép kerek szám :O 25.000 a kormánypárt(ok)ra, 20.000 az ellenzéki pártok “közös jelöltjére” és (szerényen:) 10.000 a civil (+kispárti) jelöltekre összesen. A helyzetet értelem szerűen az a dönti el, hogy a 20.000-ből menyien lennének hajlandóak (a “magasabb” cél érdekében) egy “alternatív” civil jelöltet támogatni (lásd Veszprém!:) - és viszont: a mi 10.000 “bizonytalan” (leginkább az eddigi pártoktól hányó!) szavazónkból hányat lehetne mégis rávenni a pártok jelöltjének támogatására?! ((- de a palacsintás példából tudhatjuk, hogy ha “hányat?”, akkor inkább nem kérünk belőle egyet sem...;))
A két változat közül nyilvánvalóan a NAGYOBB együttes szavazatot (tehát gykv. a saját+átszavazó számát) eredményező változat lesz a NYERŐ!
Ez a “hajlandóság” jelenleg még a közvélemény kutatók számára is “lutri” (köszönhetően elsősorban a KIS mintájuknak - bármennyire is "reprezentatív" - valamint a megkérdezettek érthető őszintétlenségének is!), ám az előválasztás ezt igen szépen kimutatná** - oda, vissza. :)
(és ha ezt neaggyisten a pártok jelöltje nyerné meg a körzetemben - a VÁLASZTÓK döntése szerint! - akkor arra szavaznék még jómagam is... legföljebb vennék be előtte pár szem Dedalont)
* ez a félelem - a médiák és a "parlamenti" pártok által is sulykolva - azt eredményezi, hogy a "tudatos választók" tömegesen szavaznak valamely esélyes(-nek mért) pártra a valódi kedvencük helyett...
A "tudatosabb" választók meg a nemszavazók tömegét növelik (ezáltal viszont kimutathatatlanul összemosódva a közömbös masszával!), és csupán a "legtudatosabbak" szavaznak a kedvencükre - az esélytelensége biztos tudatával (de legalább külön mérhetően!):
2010-ben a kimaradt 6 párt egyben még 3,83%-ot ért el, 2014-ben (a könnyített listaállítással és "pénzjutalommal" felszaporított) 14(!) küszöb alatti párt összesen(!) is csupán 3,57%-ot kapott listán... (5.172.222 és 5.047.363 szavazó mellett, tehát darabszámra még kevesebbet ért az a kisebb %!)
** már amennyiben a pártok hajlandóak lesznek "leereszkedni" egy ilyen választói önszerveződéses előválasztás szintjére, és: 1. megmérettetik rajta a "maguk" közös(en kiizzadott) jelöltjét, 2. regisztrálják rá a saját (listáikon nyilvántartott, médiáikon keresztül mozgósítható) "maradék" szavazóikat, 3. természetesen ezek mellett vállalják az eredmény elfogadását - tehát amelyik jelöltjük veszítene, azt nem indítják majd el a győztes (civil! - esetleg kispárti:) jelölttel szemben! ((a listaállításukhoz kellő 27 jelölt hivatalosan megmaradhat, DE azok helyett a közös (tehát az ő szavazóik által IS támogatható!!!) jelöltünket fogják "reklámozni" minden rendelkezésükre álló módon... (megint csak: amint az Veszprémben bevált!)
Ja, és persze ha a pártok nem jönnek előválasztani, attól még a szavazóik jöhetnek(!!!) - és akkor könnyen lehet, hogy az a példabeli "szerény" 20.000:10.000 arány egyszer csak "szerénytelenül" megfordul... (vajon bevállalnák ezt?! :O )
